Mindig is szerettem volna egy sütiboltot, ahol a saját kézzel készített süteményeinket árulhatjuk. A nagymamám mindig nagy örömmel sütött nekünk, azt hiszem tőle merítettem én is. A Sütit a férjemmel, Andrással álmodtuk meg. Aki járt már nálunk, az tudja, hogy egy tizenkét négyzetméteres, hétszögletű üzlethelyiségről van szó. Akkoriban még én is nehezen képzeltem bele egy süteményes boltot.
A Noriko Sushiban tanultam sushi séfnek, amikor megüresedett egy apró üzlethelyiség nem messze az étteremtől. András itt szeretett volna sütizőt nyitni.
Egy kedves, nyitott, otthonos helyet álmodtunk meg. Az első tervek magukkal ragadtak, de nagyon sokat dolgoztunk mire minden a helyére került. Egy látványkonyhát terveztünk, ahová a vendégeinket is "be tudjuk engedni". Pasztell színeket használtunk, a bútorok fából készültek, amit lehetett szabadon hagytunk, így a végeredmény nagyon tágas, otthonos lett.
A Sütiben a legjobb, hogy örömet okoz másoknak. A mindennapi rohanásban csapatunk számára a legnagyobb elismerés, ha egy vendég visszajön azért mert finomat evett.